Minden családban volt olyan ember, aki kényes helyzetben is megszólalt. Nem biztos, hogy mindig neki volt igaza. De amikor valami feszültséget okozott, ő volt az, aki nem tett úgy, mintha semmi sem történt volna.
Húszévesen meghozunk egy döntést. Hetvenévesen ugyanarra visszanézünk – és lehet, hogy már egészen mást látunk benne. Nem azért, mert megváltozott, ami történt. Mi változtunk közben.
Van, aki felnőttként tanul meg egy szakmát. Más nyelvet kezd tanulni, új gépet kezel, kertészkedni, fényképezni, számítógépet használni vagy egyszerűen olyan témákról olvas, amelyekről egyre többet szeretne tudni.
Valaki egyszer csak a testvérünk párja, a gyermekünk társa, a férjünk vagy feleségünk rokona lesz. Eleinte talán csak egy új név a családi körben.
Van család, ahol egy régi naptárt nem dobnak ki. Másutt határidőnaplók, füzetek, cetlik maradnak meg egy fiókban.
Az iskolai évekből sok minden elmosódik. Dolgozatok, feleletek, tankönyvek, órarendek.
